Hali!:)
Itt a legújabb rész remélem tetszik.:D :D
xxx.
Hanna szemszöge:
Még körülbelül fél órán át zúgott a fejem. Láttam hogy Max bealudt így átverekedtem magam Harryn és kirántottam a srác füleiből a füllhallgatókat. Muszáj zenét hallgatnom, megvonási tüneteim vannak.
-Mi a szart csinálsz?-állított meg Harry.
-Azt hittem te is alszol.-vontam meg a vállam és bakpcsoltam Max Ipodját.
-Nem csórhatod el tőle.-utasított, miközben vele szemben álltam de nagyon közel hozzá mivel az üléssorok között kevés hely volt.
-Annyira nem érdekel mit mondasz.-válaszoltam flegmán és az ülésemre estem. Klassz, légörvény.
-Hanna ne légy flegma velem.-mondta parancsolgató hangnemben.
Beraktam a füleimbe a fülhallgatókat és az ablak felé fordultam és elindítottam a zenét. Tádám, elmúlt a fejfájás.
Harry szemszöge:
-Hé Niall.-suttogtam.
-He?-ébredt fel Niall.
-Hanna nem százas.-forgattam a szemeimet.
-Ja biztos.-felelte félálomban.
-Oké. Te sem vagy az.-nevettem el magam.
Hanna szemszöge:
Megint arra keltem hogy valaki bökdös.
-Mi van már megint?-mordultam fel és kihúztam a füleimből a hallgatókat.
-Kelj fel, 10 perc múlva leszállunk és futnunk kell a gépért.-mondta Harry.
-Omg. Ennyit aludtam?-kérdeztem.-Apa ott lesz a reptéren?
-Nem. Ahogy téged ismerlek azt se tudja hogy itt vagyunk.-felelte lenézően.
-De tudja. Írtam neki sms-t Londonból.-válaszoltam.
-Akkor neked kell tudnod hogy itt lesz-e.-nézett rám hülyén Harry.
-Nem hiszem. De addig vissza nem megyek Londonba amíg nem látom. Ja és utána se.-kacsintottam a bátyámra.
-Pont nem érdekel mit mondasz mert jössz és kész.-így Harry.
-Miért kell megint kezdeni? Hagyd hogy azt csináljam ami nekem jó és én se szólok bele az életedbe.
-De felelős vagyok érted. Ha nem viszlek haza anya kinyír.-idegeskedett Harry.
-19 éves koromban engem már rég nem érdekelne mit mond az anyám. Felnőtt vagy.-mondtam.
-És a felnőtteknek vannak kötelességei.
-És a gyereknek lehetnek saját döntései.-mosolyogtam rá.
-És a gyerekek effajta nézései nem hatják meg Mr. Stylest.-kacsintott rám.
-Mi a szar?-kérdezte Niall.
-Á csak nosztalgiázunk.-feleltem. Niall kérdőn nézett rám.
-Szívatjuk egymást...-próbáltam érthetőbben kifejezni magamat, mert régen folyton ugrattuk a másikat.
-Szívatjuk egymást...-próbáltam érthetőbben kifejezni magamat, mert régen folyton ugrattuk a másikat.
Pár perccel később:
Sikeresen landolt a gépünk. A reptéren figyeltük a gépek indulását.
-15 perc múlva Londonba indul gép.-mondta egy gépi hang.
-Király akkor addig kimegyek mosdóba.-mondtam Harrynek.
Niall szemszöge:
-Nagyon gyanús. Nem hisztizik amiatt hogy haza kell mennünk.-vakarta Harry az állát.
-Vagy belebékélt abba hogy mi a szitu.-feleltem.
-Á nem ismered őt.
Hanna szemszöge:
Ez könnyű volt.
A reptér előtt álltam a zuhogó esőben a bőröndöm valahol Harrynél lehetett, a kistáskám nálam. Ami kell nálam van. Sminkek, magazin, telefon, személyi, pénztárca. Más nem kell addig amíg apához érek. Egy magazinnal a fejem fölött kerestem a taxi állomást. Megvan. Odaszaladtam egy taxishoz. Kikotortam a táskámból a telefonom és apu sms-éből elmondtam az utcát. A taxis bólintott és beszálltam az autóba.
-Kisasszony, maga angol?-kérdezte.
-Igen, Londonból jöttem.-mosolyodtam el.
-Látszik. Nagyon szép az akcentusa.
-Köszönöm.-feleltem.
-És egyedül jött?-kérdezte.-Nem túl fiatal ahhoz hogy egyedül utazzon ilyen messzire?
-Itt van a bátyám és a haverja.
-És mi van velük?-kérdezte.
-Huhh. Az hosszú történet.-válaszoltam és elkezdtem a zsebemben kotorászni. Basszus, nálam maradt Max Ipodja. Mondjuk nem nagyon érdekelt. Elkezdtem zenét hallgatni. A zenei ízlése legalább jó.
Harry szemszöge:
-Mondom hogy valami baj van. Már tíz perce wc-n van.-mondtam Niallnek.
-Hívd fel.-felelte.
Megcsörgettem. Kinyomta.
Niall elszaladt a lány mosdóhoz.
3 perc múlva lihegve jött vissza.
-Semmi.-válaszolta.
*brrrrrr*
-Sms érkezett Hannától. -mondtam Niallnek. Azt írja:
New York irtó klassz. Apu épp egy taxiban ülök. Nemsokára találkozunk végre.