15. fejezet:Félrement sms

Hali!:)

Itt a legújabb rész remélem tetszik.:D :D 

xxx.

Hanna szemszöge:

Még körülbelül fél órán át zúgott a fejem. Láttam hogy Max bealudt így átverekedtem magam Harryn és kirántottam a srác füleiből a füllhallgatókat. Muszáj zenét hallgatnom, megvonási tüneteim vannak.

-Mi a szart csinálsz?-állított meg Harry.

-Azt hittem te is alszol.-vontam meg a vállam és bakpcsoltam Max Ipodját.

-Nem csórhatod el tőle.-utasított, miközben vele szemben álltam de nagyon közel hozzá mivel az üléssorok között kevés hely volt. 

-Annyira nem érdekel mit mondasz.-válaszoltam flegmán és az ülésemre estem. Klassz, légörvény.

-Hanna ne légy flegma velem.-mondta parancsolgató hangnemben.

Beraktam a füleimbe a fülhallgatókat és az ablak felé fordultam és elindítottam a zenét. Tádám, elmúlt a fejfájás.

Harry szemszöge:

-Hé Niall.-suttogtam.

-He?-ébredt fel Niall.

-Hanna nem százas.-forgattam a szemeimet.

-Ja biztos.-felelte félálomban.

-Oké. Te sem vagy az.-nevettem el magam.

Hanna szemszöge:

Megint arra keltem hogy valaki bökdös.

-Mi van már megint?-mordultam fel és kihúztam a füleimből a hallgatókat.

-Kelj fel, 10 perc múlva leszállunk és futnunk kell a gépért.-mondta Harry.

-Omg. Ennyit aludtam?-kérdeztem.-Apa ott lesz a reptéren?

-Nem. Ahogy téged ismerlek azt se tudja hogy itt vagyunk.-felelte lenézően.

-De tudja. Írtam neki sms-t Londonból.-válaszoltam.

-Akkor neked kell tudnod hogy itt lesz-e.-nézett rám hülyén Harry.

-Nem hiszem. De addig vissza nem megyek Londonba amíg nem látom. Ja és utána se.-kacsintottam a bátyámra.

-Pont nem érdekel mit mondasz mert jössz és kész.-így Harry.

-Miért kell megint kezdeni? Hagyd hogy azt csináljam ami nekem jó és én se szólok bele az életedbe.

-De felelős vagyok érted. Ha nem viszlek haza anya kinyír.-idegeskedett Harry.

-19 éves koromban engem már rég nem érdekelne mit mond az anyám. Felnőtt vagy.-mondtam.

-És a felnőtteknek vannak kötelességei.

-És a gyereknek lehetnek saját döntései.-mosolyogtam rá.

-És a gyerekek effajta nézései nem hatják meg Mr. Stylest.-kacsintott rám.

-Mi a szar?-kérdezte Niall.

-Á csak nosztalgiázunk.-feleltem. Niall kérdőn nézett rám.
-Szívatjuk egymást...-próbáltam érthetőbben kifejezni magamat, mert régen folyton ugrattuk a másikat.

Pár perccel később:

Sikeresen landolt a gépünk. A reptéren figyeltük a gépek indulását. 

-15 perc múlva Londonba indul gép.-mondta egy gépi hang.

-Király akkor addig kimegyek mosdóba.-mondtam Harrynek.

Niall szemszöge:

-Nagyon gyanús. Nem hisztizik amiatt hogy haza kell mennünk.-vakarta Harry az állát.

-Vagy belebékélt abba hogy mi a szitu.-feleltem.

-Á nem ismered őt.

Hanna szemszöge:

Ez könnyű volt.

A reptér előtt álltam a zuhogó esőben a bőröndöm valahol Harrynél lehetett, a kistáskám nálam. Ami kell nálam van. Sminkek, magazin, telefon, személyi, pénztárca. Más nem kell addig amíg apához érek. Egy magazinnal a fejem fölött kerestem a taxi állomást. Megvan. Odaszaladtam egy taxishoz. Kikotortam a táskámból a telefonom és apu sms-éből elmondtam az utcát. A taxis bólintott és beszálltam az autóba.

-Kisasszony, maga angol?-kérdezte.

-Igen, Londonból jöttem.-mosolyodtam el.

-Látszik. Nagyon szép az akcentusa. 

-Köszönöm.-feleltem.

-És egyedül jött?-kérdezte.-Nem túl fiatal ahhoz hogy egyedül utazzon ilyen messzire?

-Itt van a bátyám és a haverja.

-És mi van velük?-kérdezte.

-Huhh. Az hosszú történet.-válaszoltam és elkezdtem a zsebemben kotorászni. Basszus, nálam maradt Max Ipodja. Mondjuk nem nagyon érdekelt. Elkezdtem zenét hallgatni. A zenei ízlése legalább jó.

Harry szemszöge:

-Mondom hogy valami baj van. Már tíz perce wc-n van.-mondtam Niallnek.

-Hívd fel.-felelte.

Megcsörgettem. Kinyomta.

Niall elszaladt a lány mosdóhoz. 

3 perc múlva lihegve jött vissza.

-Semmi.-válaszolta.

*brrrrrr*

-Sms érkezett Hannától. -mondtam Niallnek. Azt írja:

New York irtó klassz. Apu épp egy taxiban ülök. Nemsokára találkozunk végre.