Prolouge .~

Hey!:)

Itt a prológus. Elég rövid lett, de remélem tetszik. Komikat + feliratkozókat szeretnék:33 2 komi után új rész! Jó olvasást.

Bye: Eszti xxx

Hanna szemszöge:

A bőröndömet nehezen vonszoltam magam után. Egy magazinnal takargattam az arcom.

-Csak egy interjút. A bátyjának van újabb barátnője?-kérdezte egy férfi.

Elkezdtem futni, a riporterek és a fotósok a nyomomban.

1 órával később:

A kihalt utcában hangosan trappoltam a magas sarkú csizmámban. Az eső szemerkélt. Mivel mindenki a bátyámék koncertjén 'rajongott' az utcánkban nem volt tömeg. A kulcsomat a zárba helyeztem és elfordítottam.

-Hanna?-kérdezte anyu az emeletről.

-Hello.-köszöntem.

Anyu lejött futva a lépcsőn. 

-Húsz perc múlva kezdődik Harryék koncertje. Siess.- szólt anyu.

-Nem megyek.-feleltem egyszerűen.

Anyának majdnem kipattant a szeme.

-Hogy mi? Dehogynem, öltözz és megyünk.- utasított.

-Anya nem érdekel a koncertjük értsd már meg. Tudom hogy minden lány bármit megtenne ha a helyembe lehetne de engem hidegen hagy hogy a bátyámat az egész világ ismeri. Elegem van abból hogy bárhol vagyok csak Harryről szól minden. Sehova se tudok elmenni paparazzók és riporterek nélkül. Normális életet akarok!- fakadtam ki.

-Jó, legyen így. -azzal sértődötten kiment a házból. Nem értem miért sértődik meg, akinek van miért kiakadni az én vagyok.

Felmentem az emeletre. Elmentem a fürdőszobába és sírva elő vettem a naplóm. Amikor sírok mindig elolvasgatom amit jó pár évvel ezelőtt írtam. 8 évesen kezdtem írni, akkor még szoros volt Harryvel a kapcsolatom.

Este zaj ütötte meg a fülemet. Nagyon fáradt voltam ezért már 9-kor ágyban voltam. Eddig...

Kinyitottam az ablakom és kattogni kezdtek a fényképezők. Halkan felsikítottam. Remek, a kómás fejemmel fotóznak. A bátyámék házában égtek a lámpák, tehát hazaértek. Az 1D házzal szemben lakunk, hogy miért én sem tudom. Anyu az ágyában olvasott. Gondoltam nem zavarom a mai 'hisztim' után ezért lábujjhegyen lementem a lépcsőn. Kimentem a hátsó ajtón és mezítláb a sárban lépkedtem.