14. fejezet:Balhé

Üdv! 
Itt a legújabb fejezet. Nem lett valami jó, de azért remélem tetszik.:)
Bocsi hogy rég hoztam részt, de nem voltam net közelben.
Várom a pipákat,komikat.:* xxx.

Hanna szemszöge:

Hirtelen megcsörrent a mobilom. A kijelzőn sötéten, a napszemüvegem miatt de láttam hogy anya keres.

-Kérem kapcsolja ki a telefonját.-utasított egy stewardess.

-Rendben,elnézést.-feleltem és a kalapomat lejjebb húztam, a kardigánom kapucniját a kalap alá húztam és próbáltam aludni. Pár perc múlva zihálva ébredtem. Igazából nem is aludtam. 

-Elnézést mennyi az idő?-kérdeztem az előttem ülő nőt. A válasza valami halandzsa beszéd volt. Király, tehát angolul nem tud. Mellettem 1 üres hely volt, a másikon egy beállított hajú srác ült Ipoddal a kezében.

-Bocsi.-böktem meg.-Tudsz angolul?-kérdeztem.

-Mi van?Ki nem tud?-kérdezte és kikapta a füleiből a fülhallgatókat.

-Hát azért elég sokan.-válaszoltam.-Mit hallgatsz?

-Már semmit.-felelte unottan.

-Bocs hogy megszólítottalak.-forgattam a szemeimet.

-És miért? Azért hogy megkérdezd hogy tudok-e angolul vagy mi?-akadt ki.

-Most mi bajod? Egyébként csak azt szerettem volna kérdezni hogy mennyi az idő.

-13:41.-nézett rá az órájára.

-Köszi. Öm... ne vedd tolakodásnak de hallgathatok én is zenét veled?-kérdeztem.

-Nem. Minek? Neked is van gondolom fülesed.-válaszolta.

-Rendben köszi a kedvességed. Az van, csak telefonom nincs. Vagyis van de kikapcsolva.-válaszoltam és az ablak felé fordultam.

Néztem a felhőket közelről. Próbáltam ismét aludni, de valami furcsát éreztem. Lehet hogy nem kellett volna gépre szállnom egyedül?

Alvás közben hirtelen valamire felriadtam. A bunkó srác adta a kezembe az egyik felét a fülhallgatójának.

-Köszi.-feleltem álmosan és felé fordultam, de úristen, Harry ült mellettem.

-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem ijedten.

-Ó ezt pont te kérdezed?

-De mondtam hogy megyek apuhoz. Anyuval is beszéltem.-hebegtem.

-Az igaz, csak azt nem mondtad el hogy amugy anya nem engedte meg.

-De...jó, hazudtam. De csak mert nem engedne el egyedül. Mondjuk így is rosszul jártam.-feleltem halkan.-De akkor is hogy kerülsz ide? Már megint te leszel a bébiszitterem? Harry ha jól tudom nem rég te mondtad hogy viselkedjek úgy mint egy felnőtt, vagyis Liam mondta, de te is. Egy felnőtt egyedül is tud magára vigyázni nem?

-Hanna nem érdekelnek az érveid. Amint New Yorkba érünk a következővel haza megyünk. Különben nem így értettem. Gyerek vagy még, vagyis tinédzser. Anya meg én felelünk érted. Ha baj történik veled, akkor mi van, ha? Ezt nem gondoltad végig.

-De unom hogy folyton azt hiszed hogy te vagy az apám.

-Én meg hogy nem tudsz normális ember lenni.-válaszolta.

-Normális ember? Miért te az vagy?-kérdeztem.

-Igen. Én gondolkodom előbb és aztán cselekszem.

-Különbözünk. Fogadd el és ne hátráltass. Én apuhoz megyek mégha nem is engeded. Ha annyira a vigyázni akarsz rám gyere te is.

-De Hanna én nem csak magamra gondolok. Mit csinálnak akkor a srácok? És Niallel mi lesz? Most se gondolkodsz.

-Niall hogy jön ide?-kérdeztem.

-Szia Hanna.-üdvözölt Niall a mellettünk lévő üléssorból.

-Mi van?Harry mit keres itt?-akadtam ki.

-Te vonsz még kérdőre?-nézett a szemeimbe és éreztem a tekintetén hogy nagyon mérges.

-De...izé...miért nem dönthetek soha?-kérdeztem.

-Mert mindig rosszul döntesz.-felelte suttogva Niall.

-Te ne avatkozz bele. A kötéllel se segítettél.-forgattam  szemeimet.

-Igenis beleavatkozhat. Őt is iderángattad.-így Harry.

-Ó bocsi hogy hülyék voltatok és követtetek. -feleltem.

-Ó bocsi hogy hülye vagy és követni kell.-fordított Harry szembe magával.

-Hagyjatok békén. Nem érdekeltek engem.-válaszoltam. Harry felállt és a másik széken megláttam a bunkó srácot. Vele pacsizott Harry.

-Ez mégis mit jelentsen?-kérdeztem.

-Ő Max, egy jófej srác.-felelte Niall. 

Harry Niall mellé ült. 

-Ajánlottam nekik hogy az ott ülőkkel cseréljenek helyet. Így bármikor veszekedhettek.-kacsintott rám Max.

-Hülye seggfej.-fordultam az ablak felé. Elaludtam.

Amikor felébredtem erős fejfájás uralkodott el rajtam.

Elfordultam és most Niallel találtam magam szembe.

-Hagyj kérlek, most nincs kedvem a szidásotokat hallgatni.-szóltam, ugyanis a 2 ülésen mellettem a drága bátyám és Niall ült. A mellettünk lévő üléssoron ült a bunkó srác, Max.

-Fáj a fejem. Nagyon.-szóltam Harrynek.

-Furcsa, biztos nem az észtől fáj.-válaszolta unottan.

Hirtelen elsötétült előttem minden, de rögtön el is tűnt a feketeség.

-Nagyon szarul vagyok. Van fejfájásra gyógyszeretek?-kérdeztem.

-Képzeld neked köszönhetően ruhánk sincs.-mosolygott rám gúnyosan Harry.

-Jó mérgesek vagytok meg minden. De most komolyan gúnyolódni fogtok amíg New Yorkban vagyunk?-kérdeztem.

-Szerencsére nem leszünk ott a sok ideig.-felelte Harry.